Életem értelme
2004.12.29. 19:34
Életem értelme
Értelmet kerestem az életben,
Vakon bolyongtam a sötétségben,
Megjártam a poklot, az eget,
Balkezem fázott, jobbom éget.
Felettem csillag nem őrizte az éjjelt,
A Nap előbb nyugodott le, mint én utamra tértem.
Vízpart mellett sosem jártam,
Széllel szemben szálltam,
Könny nem hűsítette szemem,
Szerelemre nem lobbant szívem.
Vártam a csodát, az igét,
Ami megmondja ki vagyok én,
Megmutatja mi a cél,
És hogy hol jön el a vég.
Pedig legbelül tudtam,
Nincs más csak magam,
Ki számomra utat jelölne,
Aki kivezetne a fényességre.
Aztán megértettem,
Keserű emlékeimen túlléptem,
Otthagytam az árnyékot,
Ami eddig otthonom volt,
A jajkiáltásra nem figyeltem,
Csak a lépésekre ügyeltem.
És végül ott álltam,
A mindenség sivatagában,
Hol a napsugár megtörik,
Ahol minden izzik.
Kékszínű kő várt túl a hídon,
Amint átkeltem a szakadékon,
Vérmosta fokokon fellépdeltem,
Miken oly sokan elbuktak előttem.
A kőben bíbor vésett égett,
Csillogott mint kibuggyanó vérem,
Mikor kezem felsértette,
A szikla, mint az éles penge.
S ezt hirdette,
Mi megmaradt lelkemben örökre:
’ Az élet értelme lángolni,
Hinni a szóban,
Szívekben olvasni,
Élni elmúlatlan!’
By Nihiliac Elsworthy
|