Bűn
2004.12.29. 19:28
Bűn
Karót szívembe! Mily kárhozat fogta be eddig szemem?
Hűvöse a szeretetnek és perzselő mellegű gyűlöletem.
Rázkódok a fájdalomtól, sebem felszakadva,
És elfertőződve tátong a Nap fényén bugyogva.
Árnyékot adj nekem és hozz homály,
Türkiz ég alatt várom a vég szavát.
Nüx istennő, lányod a lábad előtt pusztul el,
Becsület, bátorság, összes kincsed fel nem emel.
Imára kulcsolt kezem megkötözve,
Átkozódó fehér csontom összetörve,
De halld még utoljára,
A Pokol nem lehet büszke papjára,
Mert még utolsó szavát neked áldozza,
Vidd, vidd magaddal arany sátradba!
Panasza a könnynek, hitte a földnek,
Titoktartó, becstelen fátyla a ködnek!
Ó, pusztulj innen harag, a Flegeton túl mély,
Megfojtani tudsz csak benne, ha kezed elér.
De én úszni fogok az árral szemben,
És a kárörömöt viszem kezemben.
2004. december 9.
|