Értelmet kerestem az életben,

Vakon bolyongtam a sötétségben,

Megjártam a poklot, az eget,

Balkezem fázott, jobbom éget.

Felettem csillag nem őrizte az éjjelt,

A Nap előbb nyugodott le, mint én utamra tértem.

Vízpart mellett sosem jártam,

Széllel szemben szálltam,

Könny nem hűsítette szemem,

Szerelemre nem lobbant szívem.

Vártam a csodát, az igét,

Ami megmondja ki vagyok én,

Megmutatja mi a cél,

És hogy hol jön el a vég.

Pedig legbelül tudtam,

Nincs más csak magam,

Ki számomra utat jelölne,

Aki kivezetne a fényességre.

Aztán megértettem,

Keserű emlékeimen túlléptem,

Otthagytam az árnyékot,

Ami eddig otthonom volt,