Elizabeth Barrett-Browning
2005.01.24. 20:00
Észak és Dél
I.
'Adj földet nékünk, hol nő az olajfa.'
Kiáltott Észak le Délnek.
'Hol fújja a napnak aranyos ajka
A szőlő kék buborékait rajba!'
Kiáltott Észak le Délnek.
'Adj embert onnan, hol borús a róna.'
Kiáltott Északnak Dél fel.
'Küszködő embert, ki esőre, hóra
Edzett s a gondra, mely reá van róva!'
Kiáltott Északnak Dél fel.
II.
'Adj teljesebb tengert és dombot több fénnyel.'
Így szólt le Észak a Délhez.
'Mert jelképek s fényesség fokain lépdel
A művészet, míg az Úr térdéhez ér fel.'
Így szólt le Észak a Délhez.
'Adj buzgó lelkeket hitre s imára.'
Északhoz így szólt a Dél fel.
'Akik a sötétben legalul állva
Mondják az Istenről: Él bizonyára.'
Északhoz így szólt a Dél fel.
III.
'Óh magasabb mennyeket, melyek puhábbak!'
Sóhajtott Észak le Délnek.
'Lobogó virágot s feltörő fákat
És pillét, mely dalokból és tüzekből támadt!'
Sóhajtott Észak le Délnek.
'És mágust, hogy lássa át ezt a világot!'
Sóhajtott Északnak Dél fel.
'Költőnek nyelvét, a keresztség-lángot,
Hogy szólítsa nyelvén a fát s virágot!'
Sóhajtott Északnak Dél fel.
IV.
Ezért a legnagyobb emberét, kincsét
Leküldte Észak a Délre.
Rómába Andersen így jött:'De ismét
Elviszed őt magadnak innét?'
Szólt a Dél Északhoz félve.
|