Glória

A hangod selyme egyszer elfakul,

Hajad aranya koporsóba hull.

Gyönyörű tested, e meleg szobor,

Hűvös rögök ölébe szétomol.

Jöhet idő, hogy élsz még és szeretsz,

S az én szívemben tél és este lesz.

Magányos este, fázós és beteg,

Már nem akarlak és nem értelek.

Mi voltál? Játék. Eltörtél szegény.

A harc is elmúlt és már nincs remény.

És mégis, mégis. Rímek, ritmusok,

Szent tengerén elsüllyedt májusok.

Gyönyöre zeng és kínja ring tova,

A dalom él és vége nincs soha!