Büszke semmittudók
2004.12.29. 19:32
Büszke semmittudók
Hogy bizonygattuk hittünk,
Még mindig hallom nevetésük,
Emlékszel még a sok pergamenre?
Pedig elmagyaráztuk őket előre,
De csak lökdöstek és ordibáltak,
Az igazság rejtve, csak minket láttak.
Eltévedt gyermekek voltunk szemükben,
Az életünk játék volt kezükben,
Összetörtek gyáván, széttörtek ujjongva,
Egy drága percet sem vesztegetve a bűntudatra.
A perzselő lángnál melengették reszkető kezük,
Érezve hogy súlyos tehertől szabadult meg a lelkük.
Hazug eszmék, megcsalt vágyak,
Ezzel voltak nyugodtak, semmit sem bántak.
Kívánom nektek büszke semmittudók,
Legyetek üdék és boldogok,
De mikor az idő utolér titeket,
A halálba átkozódva és sírva mennyetek!
2004.12.29.
|