A varázskör
2005.03.10. 15:04
A varázskör
Ősi szokás körrel elhatárolni a tér felszentelt részét. A kör a nemkívánatos elemeket kívül tartja, a belsejében tartózkodók varázserejét és energiáját növeli. A kör nagysága kizárólag attól függ, ki és milyen szándékkal rajzolja maga köré. A szertartásos mágia avatott művelői a mágusok. Számukra a kör pontos mérete, valamint a körön belüli dolgok pontos helye kritikus jelentőségű. Saját gyakorlatunkra nem szükséges annyira szabályos kört vonnunk magunk köré, mint a szertartásos mágia során, bár a pontosság erény. A boszorkánygyűlés megtartására alkalmas kör 274,14 cm átméréjű, az egyéni kör átmétője 152,4 cm. A kör megrajzolását a keleti ponton kell kezdeni és befejezni. A ívet óramutató járásával megegyező irányban húzzuk meg. A szabadtéri rendezvényeken a pap vagy a papnő a kard hegyével rajzolja fel a kört, a belsejében lépésben halad, miközben a vonalat a földbe karcolja. Végig a kard hegyébe irányítja személyes rejét. Zárt térben a középpontban rögzített fehér kötél végére erősített krétával. A fő égtájnak megfelelő négy ponton egy-egy fehér gyertyát helyezünk a kör vonalára, amelyeket egyenlőre nem gyútunk meg. A mellékégtájákra nyugodtan tegyenek további gyertyákat, ezek világíthatnak. Ez utóbbiakat a kör külsö vonala mentén szokás lerakni.
A szász (Saxon) boszorkánygyűlések első szertartása a Templom felépítése. Másutt a Kör megnyitása, néhol a Kör felvétele. Előbb megtísztitják a templom belsejében lévő teret és a varázslat eszközeit, s csak ezután szentelik fel a teret és a tárgyakat. Az oltár kellékei: gyertya, füstölő, kehely/ivókürt, só, víz, boráldozati edény, az isten(nek) jelenlétét reprezentáló szobrok, képek, esetleg egyébb jelképeik, valamint bor a kehelyben.
|