Rayne

Volt egyszer egy mag�nyos gyermek,

Ivad�ka egy v�mp�nak �s egy embernek.

Koldusn� tal�lta az utc�n,

Mag�hoz fogatta �rv�n.

Nevelte, tan�tgatta, oktatta,

De ahogy n�tt �gy s�padt az arcat.

A Nap nem �rtott neki, de a v�zet nem b�rta,

Volt mikor a v�gtelen �jjeket v�gigs�rta.

�tkozta anyja szerelm�t, apja h�tlens�g�t,

 A Nap, a Hold, �s a vil�g kegyetlens�g�t.

Vak�t�an �gtek a csillagok,

H�vogatt�k a f�lhom�lyos sik�torok. 

Szomja �gy enyh�lt ahogy folyt le tork�n,

Emberek bord� v�re, mint az �js�t�t �ce�n.

Az �get� l�ngfolyamot m�g sok�ig �rezte,

Majd elm�lt �s �jra �hezve,

J�rta a v�rost �ldozatra lesve,

A csukly�s hal�llal versenyezve.

� volt a v�gzet gyermeke, sok�ig �gy h�vt�k,

M�g kereste az �let dalnok�t.

Nev�t felfedezve elsz�ntan ism�telte,

Eny�m a nappal, az este,

A mond�k minden b�lcsess�ge,

�s a sors minden szenved�se.

Ki k�l�mb n�lam, ki� t�bb tud�s,

Az �lljon el�m �s �v� az elk�rhoz�s.