Lee Annácska

Sok- sok hosszú esztendeje már

tengerpart bús mezején

élt egy kislány - ismerhetitek

Lee Annácska nevén

s csak azzal a gondolattal élt,

hogy szeret és szeretem én.

Gyermek volt ás gyermek voltam én,

Lee Annácska meg én.

De szerelmünk több volt mint szerelem

tengerpart bús mezején.

Irigyeltek még az angyalok is

fenn a felhők tetején.

S ez lett oka, hogy, sok éve már,

tengerpart bús mezején

felhők közül jött egy csunya szél

s meghült Annácska, szegény;

s elvitték úri rokonai

s egyedül maradtam én:

koporsóba csukták el őt

tengerpart bús mezején.

Irigyeltek az égi angyalok,

hogy boldogabb ő meg én,

az lett oka ( mind jól tudjuk ezt

tengerpart bús mezején)

hogy jött felhőből éjjel a szél

s meghült s meghalt a szegény.

De szerelmünk több volt mint soké

ki nagyobb mint ő meg én,

okosabb mint ő meg én

s sem az angyalok a felhők tetején

sem az ördögök tenger fenekén

nem tehetik, hogy, szívtől a szív,

elváljunk, ő meg én.

Mert ha kel a hold, nekem álmokat hoz

Annácska küldi felém:

s csillag ha ragyog, már véle vagyok,

Annácska szemét lesem én;

s így az éj idején veled éldelek  én,

jegyesem, szívem élete, szép kicsikém,

melletted a sír fenekén,

tengerpart bús mezején.

Babits Mihály