Walter De La Mare
2005.02.16. 15:39
A figyelők
(The listeners)
Walter De La Mare
A figyelők
"Van itt valaki?" szólt az utas,
megverve a holdfényes kaput;
s az erdei fák közt lova csöndesen
legelte a gyér laput:
és madár röppent ki a toronyszobából
az Utas feje felett:
és az - "Van itt valaki?" - most már
másodszor zörgetett.
de senki se jött le elébe; arc a
zöldindás ablakon
nem nézett szürke szemébe, ahogy ott állt
zavartan, hallgatagon.
Csak a remeteház akkori lakói,
figyelő szellemek,
álltak meg, lesve, a hangot, amely az emberi
világból érkezett:
csak azok tolongtak a hold sugarában a fekete lépcsőn,
amely a hallba vezet,
s hallgatták, a csöndet az árva Utas szava
hogy ütötte- rázta meg.
És ő érezte, hogy idegenek és a csöndben
értette a válaszukat,
míg lova a sötét gyepet harapta a csillagos
és lombos ég alatt;
mert hirtelen a kapura sujtott s fejét fölvetve így szólt,
most már jó hangosan: -
"Mondjátok meg nekik, hogy eljöttem és nem felelt senki!
hogy megtartottam a szavam!"
De most se moccantak a figyelők, bár hallották, hogy
visszhangot verve fut
az üres ház árnyain át minden szava annak az egynek,
aki még nem aludt:
csak hallgatták a lábát a kengyelen
s a vas utját a kövön át
és a visszaözönlő csendet, amikor elmentek
a süppedő paták.
|