Juhász Gyula
2005.01.25. 17:42
Glória
A hangod selyme egyszer elfakul,
Hajad aranya koporsóba hull.
Gyönyörű tested, e meleg szobor,
Hűvös rögök ölébe szétomol.
Jöhet idő, hogy élsz még és szeretsz,
S az én szívemben tél és este lesz.
Magányos este, fázós és beteg,
Már nem akarlak és nem értelek.
Mi voltál? Játék. Eltörtél szegény.
A harc is elmúlt és már nincs remény.
És mégis, mégis. Rímek, ritmusok,
Szent tengerén elsüllyedt májusok.
Gyönyöre zeng és kínja ring tova,
A dalom él és vége nincs soha!
|