Az �v�lt�k

A t�znap elmer�lt a hull�mok k�z�,

A hegy l�b�n�l a falu elszunnyadott;

A szikl�t k�d gyan�nt habj�t�k �nt�z�,

S tomp�n d�r�gtek a fel-felcsap� habok.

Megsokszorozta m�g az �j a b�s ny�g�st,

Egy csillag sem f�nylett a v�gtelen bor�n.

A fellegek k�z�tt, mint komor s�ri m�cs,

Csup�n a s�rga hold reszketett szomor�n.

A n�ma �gitest, a romba d�lt vil�g

- Homlok�n b�lyeg�l �rt� harag jele -

Fagyos korongj�r�l a felh�-f�tylon �t

Bus s�ri f�nyt vetett az �ce�nra le.

�jszakra v�g n�lk�l, a forr� �g alatt.

S�r� �rnyban, k�dben ter�lt el Afrika,

F�st�lg� homokj�n �h oroszl�n haladt,

�s elef�nt- csapat hevert mocs�riba...

De a kop�r parton, hol fojt� szag lebeg,

Szanasz�t a l�- �s �k�rcsontok k�z�tt,

Gy�szos von�t�ssal, karban, sov�ny ebek

Csapatja felny�jtott fejjel �v�t�z�tt.

Horpadt hasuk al� beh�zva farkukat,

Kit�gult szemmel �s remeg� l�bakon,

Von�tott az eg�sz mozdulatlan csapat.

Majd borzong�s futott v�gig mindny�jukon.

A csapzott sz�r k�z�l, mely h�takhoz tapadt

Ki�lltak az �les, �szt�v�r csigoly�k,

S ha egy-egy freccsen� hull�m r�jok csapott,

Feh�r fogaikat �sszecsattogtat�k.

S�t�t habok partj�n a bolyg� hold el�tt,

R�t alakotokban egy l�lek m�rt zokog?

Min� ismeretlen szorong�s gy�tri �t?

Mi�rt jajongtok �gy, riadt r�malakok?

Azt nem tudom, de �h ti �v�lt� ebek,

Annyi sok �v ut�n, mint s�r� k�d�n �t,

Folytv�s hallom, multam eml�ki k�zepett,

Szilaj f�jdalmatok k�ts�gbesett jaj�t.

Vargha Gyula