A n�ger kisfi�

Any�m a vad D�len sz�lt engemet,

B�r�m koromsz�n, �m lelkem feh�r!

Angyalfeh�r az angol kisgyerek,

�n koromsz�n ,mint f�ny nem j�rta �j.

Any�m egy fa t�v�n oktatgatott,

S m�g �lt�nk ott ,s �lvezt�k h�v�s�t,

�l�be vett, egy cs�kot is adott,

S �gy sz�lt, Keletnek lend�tve kez�t:

"L�sd, k�l a nap! A napban Isten �l,

� sz�rja r�nk a f�nyt ,a meleget,

Hajnalban enyh�l�st, d�lben der�t

T�le kapnak vadak, f�k, emberek.

E kurta l�tben megeddz�k magunk,

Mert vak�t �m az �gi szeretet;

�ben test�nk, komor �br�zatunk

Felh�f�tylunk csak �rnyvet� berek.

Mert ha lelk�nk a f�nyt elb�rja m�r,

Foszlik a felh�nk, s az �r �gy ki�lt:

'Arany s�tramn�l �rvend, mind a ny�j,

Szememf�nye, berkedb�l j�jj ki h�t!'

Ha egyszer �ben felh�m sz�toszol,

S feh�r felh�d is, angol kisgyerek,

�gy sz�lok hozz�d �n is, amikor

Az �r s�tr�n�l �rvendek veled:

"Legyezlek, m�g megszokod a sug�rt,

Miben az �r t�rd�n t�rleszked�nk,

Cir�gatom ez�st hajad puh�n,

S te majd szeretsz, mert egyform�k lesz�nk."