Emily Bronte
2005.01.24. 21:07
vlt szelek
(idzet)
"Most tudom csak, milyen kegyetlen voltl... kegyetlen s hamis! Mirt nem kellettem neked, Cathy? Mirt cselekedtl szved ellenre, Catherine? Egy szval sem tudlak vigasztalni. Megrdemelted sorsodat. nmagad gyilkosa lettl. Igen, most mr lelhetsz, srhatsz, knyrghetsz cskjaimrt s knnyeimrt: mindez csak krhozatodra vlik. Szerettl... mi jogon ldoztl fel, felelj, mi jogon! Gyarl vonzalmadnak, melyet Linton irnt reztl? Amit sem a nyomor, sem a bn, sem a hall, sem Isten, sem Stn nem tudott volna elrni: hogy mi ketten valaha egymstl elvlhassunk, azt te sajt jszntadbl, nknt megvalstottad. n nem trtem ssze a szvedet, magad trted darabokra, s ezzel sszetrted az enymet is. Csak annl roszabb szmomra, ha ers vagyok. Mirt ljek mg? Milyen let lesz az enym, ha... , Istenem! Te taln akarnl lni, ha a lelked a srba szllt?"
|