A boszorkányság története és filozófiája

A boszorkányság történetéről sok könyvet írtak. A boszorkányság eredetét a néhai dr. Margaret Murray az őskor időszakáig (kb. 25.000 év) vezette vissza. Kimutatta a mozgalom napjainkig tartó, töretlen vonalú fejlődését. A vallásos mágia lehetséges fejlődéséről vallott nézeteit ma is méltányolják.

A wiccák és boszorkányok ellen felhozott vád, miszerint a gonosz, vagyis a Sátán követői volnának, egyszerűen nevetséges. Az ördög fogalma vallási kitaláció, és figyelemre méltó, hogy at Újtestamentum  megjelenése előtt egy hangsúlyos szó sem esik a gonoszról a Bibliában. A Sátán gonoszként való értelmezése egy fokozatosan eltorzult értelmű fordítási hiba következménye. Az eredeti, arámi héber nyelv Ha-satan szava mindössze versenytársat, illetve ellenfelet jelent, az ógörög fordító kezén változott a diabolos szóra, így lett belőle gonosz. A fény és árnyék, a jó és rossz összetartozó fogalmak. Az ősi hitek követőit pogányoknak, illetve barbár népeknek tartották. Eredetileg semmi rosszat nem jelentett pogánynak lenni. A második értelmezés, miszerint a pogány a gonosz cimborája volna, meglehetősen méltatlan és igazságtalan ráfogás.

A pogány megnyilvánulásokat egyre több gyanakvás övezte, végezetül vádaskodássá fajultak a dolgok. Azután 1484-ben VIII. Ince pápa bullát adott ki a boszorkányság ellen. Két évvel később két német dominikánus szerzetes, Heinrich Institoris Kramer és Jakob Sprenger rettenetes boszorkányellenes koholmányt agyalt ki, a Malleus Maleficarum (Boszorkányok pörölye) címen híressé lett vádaskodó iratot, amely a boszorkányvizsgálat alapvetése, továbbá világos felszólítás az üldözésre. Az irat durvaságára jellemző hogy  amikor bemutatták a kölni teológiai egyetemen- ami akkor cenzori feladatokat is ellátott-, a professzorok töbsége visszautasította az irat tartalmát. Kramer és Sprenger azonban aláhamisították a teológusok aláírását. 

A két hamisító műve felszította a hisztérikus izgatotság lángjait. Háromszáz éven át tombolt a boszorkányság elleni tébolyult harc. Treves érseke 1586-ban arra a következtetésre jutott, hogy a helybéli boszorkányok okozták a szokásosnál keményebb téli időjárást. Emberei a kínvallatástól sem riadtak vissza. Beismerő vallomásokat csikartak ki a vádlottakból. Ennek szomorú eredményeként 120 nőt és férfit küldtek máglyára. Durva becslések szerint a boszorkányüldözés (javarészt a felvilágosult reneszánsz korszak) idején kilincmillió nőt, férfit éd gyermeket végeztek ki vagy kínoztak halálra a hamis vádak bűvöletében. A hisztérikus gyűlölködés terjedésére és következményeire nézve tökéletes példa a felakasztott a salemi boszorkányok (Angliában nem égették, hanem akasztották őket) esete.

Angliában 1951-ben helyezték hatályon kívül a boszorkányok ellen hozott törvényeket. Kissé megkésve, de végre lehetőség nyílt rá, hogy a boszorkányok is szót emelhessenek saját érdekükben. Dr. Gerald Brouseau Gardner a Witchcraft Today (Boszorkányság napjainkban) című könyvében 1954-ben ekképpen összegzi a fenti eseményeket:" Margaret Muray elmélete meglehetősen igaznak bizonyult. A boszorkányság vallás volt, és tény, még ma is az. Én csak tudom, minthogy jómagam is boszorkánymester vagyok." M. Muray 1931-ben írt második tanulmányában, a The God of the Witches(A boszorkányok istene) című könyvében még nagyobb rálátást enged a témára. Gardner elsőként írta meg a wiccak szempontjából a mágia történetét. Gardnert hatalmas meglepetésként érte, hogy könyve megjelenését követően egyre több hírt halott olyan európai boszorkánykörökről, amelyek tagjai zavartalanul ápolják hagyományaikat.               

Közülük jó ideig egyedül Gerald Gardner emelt szót a mesterség érdekében. Egy angliai templom szomszédságában működő gyülekezetben avatták be a második világháború kitörése előtt. A kutatásnak szentelte egész idejét. Sok hiábavaló kísérletezés után úgy döntött, hogy a boszorkányokkal kapcsolatos hiteles gondolatokat és gyakorlati tudnivalókat regény alakban teszi közzé. A mű High Magic's Aid (Magasrendű mágikus segély) címen 1949-ben jelent meg Angliában. Újabb 5 évbe telt, mire elnyerte boszorkánytársasága beleegyezését, hogy további tényeket hozzon nyilvánosságra. The Meaning of Witchcraft (A boszorkányság célja) 1959-re készült el.

Az ősi hit bő ezer évig szájhagyomány utján terjedt. Rejtett tudományukat The book of shadows (árnyak könyve) címen foglalták össze, ám ennek tartalmát csupán a csoportok vezetői ismerték, kézzel másolták egymástól, vagy emlékezetükre támaszkodva jegyezték le. Sok csoportban megsemmisítették a könyvet ha a tulajdonosa meghalt. Gardner összeválogatta javarészt az angol és kelta szertartásokat, ahol szükségesnek érezte újrafogalmazta az anyagot. Az árnyak könyvének feldolgozott változata  "Gardneriánus boszorkányság" néven lett közismert. Gardner előkészületi munkáinak lényeges részletei megtalálhatók Stewart Farrar What Witches do és az Eight Sabbats for Witches című könyveiben is.

A boszorkányság a szeretet és az öröm vallása. A wiccahit jórészt a természettel való azonulásnak köszönheti elevenségét. A boszorkányság fő tantétele a következő wicca tanács:" Ha nem ártasz senkinek, mindent megtehetsz." Ilyen egyszerű az élet alapszabálya.

Az Amerikai Boszorkányok Tanácsa 1974-ben fogadta el  és foglalta pontokba a boszorkányok hitvallásának főbb alapelveit.

1. Rítusainkat azért végezzük, hogy ráhangolódjunk az élet természetes ritmusára és erőire, amelyeket a négy évszak és négy napforduló jelez.

2. Elismerjük, hogy értelmünk és megértésünk különleges felelőséget ró ránk a környezetünk állapotáért. Összhangban élünk a természettel, megóvjuk az élet adományának egyensúlyát. Tudatosan törekszünk a fejlődést a teljesség irányába terelni.

3. Az átlagembereknél megfontoltabban tartjuk becsben az erő mélységét. Az energia lényegesen átfogóbb fogalom annál, amelyet természetfölötti néven szokás emlegetni. Mi tudjuk, hogy az erő bennünk van, miként természetesen azokban is. akik nem tudnak róla.  

4. Megértjük a világmindenség erejét, amely a polaritáson keresztül mutatkozik meg -nőies és férfias tulajdonságákon át -, és tudomásul vesszük az erő jelenlétét mindenkiben, továbbá, hogy ez a férfias és nőies erők közti kölcsönös érintkezés által működik. Egyiket sem tartjuk értékesebbnek a másiknál, tisztában vagyunk vele, hogy egymást kiegészítve léteznek.

5. Elismerjük a külső és belső világ, valamint a lélek létezését, amelyet szellemi világnak, kollektív tudatalattinak, lelkivilágnak is szokás nevezni. A természetfeletti jelenségek és a mágikus gyakorlat alapjáról szemléljük a két dimenzió kölcsönös egymásra hatását. Egyik dimenziót sem mellőzzük, mert tudjuk, mindkettő egyformán szükséges a teljességhez.

6. Nem ismerünk el semmiféle tekintélyelvű hatalmi rendszert, de megbecsüljük a tanítókat, méltányoljuk azokat, akik megosztják velünk bölcsességük és mélyebb megértésük eredményeit. A tehetséges, rátermett vezetők iránymutatásait elfogadjuk.

7. Az élet mágiájából és a bölcsesség egyesüléséből táplálkozó hittel szemléljük a világot és a benne rejlő életet. Ezt a világszemléletet és életfelfogást határoztuk meg boszorkányságként. Ez a bölcsek, vagyis a wiccák útja.

8. Attól, hogy valaki boszorkánynak nevezi magát, még nem az! Senki sem gyűjtheti össze egymaga a kellő tudást s a hagyományokat. Nem adományozhat magának rangot és fokozatokat. Senki nem avathat ja fel magát önhatalmúlag. A boszorkány viszont keresheti a magában rejlő erő ellenőrzésének lehetőségeit, aminek révén helyénvaló hozzáállást tanúsíthat a létezéshez, és bölcsen élhet anékül, hogy ártana másoknak vagy vétene a természet összhangja ellen.

9. Hisszünk az élet igenlésében és a lét teljességében. Hisszük, hogy a létezés tudatos fejlesztése és gyarapítása a tudatosság fejlődését szintén magával hozza. A tudás elvezet az univerzum jobb megértéséhez. Azzal ugyancsak tisztában vagyunk, hogy a világ egységének létrehozásában szerep jut nekünk.

10. A kereszténység, ill. egyébb vallások vagy életfilozófiák elleni fellépésünk nem a más gondolkodásúak ellen irányul, csakis a kizárólagosság intézményesítése ellen kivánjuk felemelni a szavunkat. Nem szerencsés, ha valamely eszme nevében bárki azt állítja, hogy övé az egyetlen üdvözító út, és elvitatja az emberektől fizikai és gondolati szabadságuk jogát. Egyetlen vallás vagy eszme (a miénk se!) törekedhet a másság eltiprására!

11. Mi (amerikai) boszorkányok nem tekintjük fenyegetésnek, ha a boszorkányság múltja vitatéma, esetleg eredetének és művelésének szerteágazó kérdései kerülnek terítékre. A hagyományok eredete szerteágazó. Feladatunk a hagyományok művelése és továbbadása a jövő számára.

12. Nem hisszünk az abszolút gonosz (egysíkú) fogalmában, tehát tagadjuk a sátán, az ördög, vagyis a mindenható gonosz keresztény felfogású értelmezésében. Senkinek sem okozunk testi vagy lelki szenvedést azért, hogy hatalmat nyerjünk fölötte. Nem méltányoljuk a mások megtagadásával és értékeik becsmérlésével megszerezhető értékeket.

13. Hisszük, a természetben kell keresnünk egészségünk zálogát, ill. mindazt, ami a javunkat szolgálja.