Walter De La Mare

A figyel�k

"Van itt valaki?" sz�lt az utas,

megverve a holdf�nyes kaput;

s az erdei f�k k�zt lova cs�ndesen

legelte a gy�r laput:

�s mad�r r�ppent ki a toronyszob�b�l

az Utas feje felett:

�s az - "Van itt valaki?" - most m�r

m�sodszor z�rgetett.

de senki se j�tt le el�be; arc a

z�ldind�s ablakon

nem n�zett sz�rke szem�be, ahogy ott �llt

zavartan, hallgatagon.

Csak a remeteh�z akkori lak�i,

figyel� szellemek,

�lltak meg, lesve, a hangot, amely az emberi

vil�gb�l �rkezett:

csak azok tolongtak a hold sugar�ban a fekete l�pcs�n,

amely a hallba vezet,

s hallgatt�k, a cs�ndet az �rva Utas szava

hogy �t�tte- r�zta meg.

�s � �rezte, hogy idegenek �s a cs�ndben

�rtette a v�laszukat,

m�g lova a s�t�t gyepet harapta a csillagos

�s lombos �g alatt;

mert hirtelen a kapura sujtott s fej�t f�lvetve �gy sz�lt,

most m�r j� hangosan: -

"Mondj�tok meg nekik, hogy elj�ttem �s nem felelt senki!

hogy megtartottam a szavam!"

De most se moccantak a figyel�k, b�r hallott�k, hogy

visszhangot verve fut

az �res h�z �rnyain �t minden szava annak az egynek,

aki m�g nem aludt:

csak hallgatt�k a l�b�t a kengyelen

s a vas utj�t a k�v�n �t

�s a vissza�z�nl� csendet, amikor elmentek

a s�pped� pat�k.