Önmagunk felajánlása

Ezt a szertartást a növekvő holdfázisban kell bemutatni és telihold idején befejezni. Az oltáron,  són és a vizesedényen kívül legyen egy kis olajjal töltött edényke. A kör közepén található oltárt tájolják úgy, hogy arccal keletnek állhassanak elé. A varázskört krétával stb. rajzolják föl, majd üljenek le az oltár elé, és hunyják be szemüket. Összpontosítsák gondolataikat a belső látásra, képzeljék magukat egy fénylő gömbburok belsejébe. Terjesszék ki energiamezőjüket a kör pereméig. Tartsák ki ezt a képet néhány másodpercig, aztán lazítsanak. Nyissák ki a szemüket, álljanak fel, és menjenek a kör keleti pontjához. Jobb mutatóujjukkal mutassanak rá a kör vonalára, majd egyenletes léptekkel sétáljanak így, a kör belső pereme mentén, az óramutató járásának megfelelően. Ezután térjenek vissza az oltárhoz.Gyújtsák meg az oltáron álló gyertyát, és a füstölőket. Fogják kézbe a gyertyát, és járják körbe vele az oltárt. majd íves vonalban közelítsék meg a varázskör déli pontján álló gyertyát és a kezükben lévő gyertya lángjával gyújtsák meg, aztán a nyugati, az északi s a keleti gyertya következik. Végül térjenek vissza az oltárhoz, álljanak meg vele szemben, s tegyék vissza a főgyertyát az eredeti helyére. Engedjék le a kezüket, mutatóujjukat helyezzék a sóra, és törekedjenek rá, hogy az összegyűjtött erők az ujjhegyükön át a sóba áramoljanaj, közben mondják el a következőt:

'A só az élet. Engedd megtisztulni, engedd, megtisztítania az életemet, mert a szertartásom része. Hiszek Istenemnek és Istennőmnek, szertartásomat nekik ajánlom.'

Vegyenek ki háromcsipetnyi sót, és egy mozdulattaldobják a vízbe. A vizet háromszor kavarják meg a mutatóujjukkal az óramutató járása szerint, közben mondják el az alábbi sorokat:

' Engedd, hogy a megszentelt só kiszívja a víz minden tisztátalanságát, s a víz és a só együtt az Isteneimjavát szolgálja rítusaimban, s bárhol, bármikor alkalmaznom kell e kettőt.'

Menjenek a sós vízzel a kör keleti pontára, majd az óramutató járásával azonos irányban haladva hintsék be a folyadékkal a kör vonalát. Azután tegyék vissza az edényt az oltárra. Fogják a füstölőtartót, és ezzel is tegyék meg a keleti pontról a keleti pontig tartó sétát a körív mentén: közben lóbálják körkörösen a füstölőt. Azután térjenek vissza az oltárhoz, tegyék le a füstölőt, és mondják el a következő szöveget:

"Rólam vall e felszentelt kör. Önszántamból és szabad akaratom­ból vagyok itt, békével és szeretettel jöttem."

Mártsa mutatóujját a sós vízbe, és rajzoljon a homlokára egy körbe foglalt keresztet, a harmadik szem helyére, azaz a két szemöldök közé, a homlokra. A mellkasára, pontosan a szíve fölé pedig egy pentákulumot. Majd mondja el a következőt:

"Meghívom szeretve tisztelt Isteneimet, legyenek tanúi a szertartá­somnak. "

Két kezét emelje az ég felé, Így tisztelegve az Istenek előtt, és mondj a következőket:

"Istenem és Istennőm, Uram és Úrnőm, minden élet atyja és any­ja, vezessetek engem a körben és azon kívül,

irányítsátok minden léptemet. Úgy legyen."

Csókolják meg Uruk és Úrnőjük jelképes üdvözléseképp a kezüket vegyék a kelyhet, és löttyintsenek a földre vagy a boráldozati edénybe némi bort.

Az Isteneknek szóló felajánlást kísérjék e szavakkal: Az Úr és az Úrnő!

Igyanak egy kortyot, majd tegyék vissza a kelyhet az oltárra a következő szöveg kíséretében:

"Most fölépült a templom. Nem hagyom el nyomós ok nélkül. Úgy legyen."

Üljenek/térdeljenek az oltár elé, s meditáljanak néhány percig lehaj­tott fővel az Istenről és Istennőről, valamint a mesterségről. Elmélkedje­nek arról, mi mindent jelent önmaguk számára ez az ősi vallások. A medi­tálás végén álljanak fel, karjukat tárják magasba az oltár fölött, és mond­ják el az alábbiakat:

"Uram és Úrnőm, hallgassatok meg! Engem, az egyszerű pogányt, ki titeket tisztel. Régóta töltöm utamat a kereséssel,

a dolgokat átható értelmet kutatom

a világban és magamban.

Ott vagyok fűben-fában,

minden növényben, minden patakban,

a forrásokban és a hegyekben.

Bennetek élek és Ti bennem éltek!"

Engedjék le karjukat, és folytassák:

,,Adassék meg, teljesüljön a kívánságom.

Engedjétek, hogy higgyek az Isteneimben

és mindabban, amit ők jelentenek.

Hadd legyek az élet és minden dolgok szerelmese, hitvallásomban helyesen cselekedhessek és éljek: mert,

ha én nem lobbantom fel magamban a szeretet lángját, soha nem találhatom azt meg magamon kívül.

A szeretet a törvény és a szeretet a jutalom.

A szeretet mindennél előbbre való, éljen az élet!"

Csókolják meg a jobb kezüket, és tartsák magasba:

"Uram és Úrnőm, előttetek állok, mezítelenül, dísztelen ajánlom fel magam dicsőségetekre.

Mindig pártotokra állok, és óvom, ami a tiétek.

Rosszat rólatok nem állítok, örökké védelmezek, míg élek.

Ti vagytok az életem, és életem a tiétek,

E naptól fogva. Megtartom és

magamévá teszem a boszorkánybölcsességet: ..Ha nem bánt senkit, megtehetsz bármit.

Úgy legyen."

Emeljék föl a kelyhet, a maradék italt lassan öntsék a földre, s közben mondják el az alábbiakat:

"Ahogy ez a bor elcsorog a kehelyből (vagy ivótülökből), úgy csorogjon el a vérem,

ha valaha képes volnék megbántani Isteneimet

vagy azokat, akikkel osztozom szeretetükben.

Úgy legyen!"

Ezután mártsák mutatóujjuka1 az olajba, s újból rajzolják föl a körbe­zárt keresztet a homlokukra, a harmadik szem helyére, s a pentákulu­mot a szívük fölé, a mellkasra.

"Újjászületésem alkalmából új nevet adok magamnak, ezentúl (u. név) a nevem a mesterségen belül.

Úgy legyen."

Most üljenek le, helyezzék magukat kényelembe, csukják be a szemü­ket, lazítsanak, és meditáljanak, mit jelent önöknek a boszorkányok mes­tersége. Gondolatainkba merülve a szertartás során ekkortájt. érezzük, hogy bizonyos érintkezés kezd kialakulni köztünk és Isteneink közt. Áro akár megérzik a közelségüket, akár nem, engedjék szabadon átáradni tes­tükön a velük és az ősi hittel kapcsolatos gondolataikat. Élvezzék a "haza­térés" érzését, amely végezetül elvezet az ősi eredetű vallás alaprétegeihez.

A meditációt követően engedjék szétáradni magukban a boldogsá­got, adják át magukat a megérkezés öröme fölötti révületnek. Úgy érez­hetik, mintha felragyognának vagy táncra perdültek volna.

Miután ez az élmény kiteljesedett, majd lecsendesült, álljanak fel, emeljék mindkét karjukat a magasba, és mondják el az alábbi szöveget:

"Köszönöm Isteneimnek a jelenlétet,

szeretettel jöttem közéjük, most már mennem kell. A szeretet a törvény és a szeretet a jutalom.

Úgy legyen. Bezárul most a templom!"

A fenti idézetsor a Seax-wica szertartáskönyv önmagunk felajánlásával foglalkozó részleteiból áll.

Nem közöltem ugyan a bevezető szertartások minden részletét (sem

varázseszközök felszentelésének pontos lépéseit), de majd kitérek e :mákra a teljes körű boszorkánygyűlés, más szóval koven (a skót eredű Iven szó, ejtsd: kavin; a továbbiakban koven alakban leírva) ismertetése­kor.

A további leckékből apránként kiderül minden.

A varázskört sokféleképpen lehet elkészíteni, zárt térben remek megoldás kör alakú szőnyeggel megoldani a dolgot. A szertartás kezdete előtt felterítjük,

felszenteljük, majd a templom megtisztítása nevű szertartás végén össze­göngyöljük, és zárt helyen tároljuk a következő alkalomig. A belső térbe kí­nálkozó másik megoldás, amikor 15-30 centiméter széles, jó tartású és szintén elmozdítható anyagból készítjük el a szertartási kört. Előnye, hogy

a szőnyegnél kisebb helyen tárolható.         .